Akkor hát itt az első nyom képekben.
Az elmúlt héten Lisszabonban gyűltek össze a világ minden részéről az Urban Sketcher-ek, azaz azok az emberek, akik jártukban-keltükben rajzban rögzítik, amit látnak, ami körülöttük történik. Történetek ezek, afféle résztvevő megfigyelés vázlatfüzetben rögzítve. See the world, one drawing at a time.
A vázlatfüzetemen kívül Lisszabon utcáit a talpamban és a derekamban őrzöm. A Travessa da Nazaré 22-be, ahol Andrea és két macska társaságában laktam, sok-sok lépcső és apró kanyargós utcácska vezetett föl, de este 10 fele, amikor hazaindultam, már magam mögött tudtam nagyon-nagyon sok lépcsőt és utcát.
So the first track in pictures. In the previous week urban sketchers gathered in Lisboa from all over the world. Urban sketchers are those people who never put down their sketchbook and whereever they are they keep a pictural track of what happenes around them. Stories, these are, something like participative observation in a sketchbook. See the world, one drawing at a time.
Other than my sketchbook I kept record of the streets of Lisboa in my spine and feet. Many tiny streets and steps led to 22 Travessa da Nazaré, where I lived during the symposium with Andrea and two cats. But by the evening when I set my way home, I already had many-many streets and steps behind me.
Lisszabon nappal és éjjel.
Lisboa day and night.
Csempék minden mennyiségben - a házak falán, régiek...
Tiles everywhere - old ones on the house walls...
...és a metróban, a modern változat.
...and modern ones in the underground.
Olyan macskakő pedig sehol nincs, mint Lisszabonban - apró, és kézzel kirakott. Alább kicsit látszik a képeken. Reggeltől estig csoportokban jártuk a várost, rajzoltuk, és időnként összegyűltünk megnézni egymás munkáit. Fantasztikus élmény és inspiráció volt ez a csoport ember, akiknek a rajz a szenvedélye, de egyébként minden másban különböznek. És hát voltak itt jópáran, akik lenyűgöző színvonalon művelik ezt a műfajt. De erről sok részletet és képet lehet találni az
USK blogon, én ide csak egy párat teszek föl.
A délelőtti és a délutáni városjárás között mindig volt két előadás. A szingapúri csoport arról mesélt, hogyan alkalmazzák ezt a városrajz műfajt közösségfejlesztésre a környékükön, meghíva a lakókat közös rajzolásra, és arról, mennyire máshogy látja az utcáját az, aki egyszer leül lerajzolni azt.
Jorge, aki portugál, vagy száz képet vetített, amit a világ különböző nagyvárosaiban, a metrón ülve készített a vele szemben ülő emberekről. Eredetileg semmi más célja nem volt, mint leküzdeni a saját félelmét attól, hogy embereket rajzoljon, akik ott ülnek tőle egy méterre. Aztán kinőtt belőle egy izgalmas projekt, a
Subway life. Simonetta Olaszországból pedig egy földrengés által lerombolt városban, Aquilában készült rajzait vetítette le, ahol 50 urban sketcher közös akciója hívta fel a figyelmet a 60000 helyi, otthontalanná vált ember helyzetére.
You cannot see such cobble stones anywhere else in the world than they are in Lisbon. Very tiny and hand-paved. We had time to observe them carefully - we walked the city from dawn till dusk in small groups, drew its life, and sometimes gathered to look at each other's work. It was a fantastic time and inspiration to be with this group of people who all share the passion of drawing - while being different in everything else. And there were quite a few who do this on an extraordinary level. You can explore this on the USK blog, I am putting only a few pictures here.
Inbetween the morning and afternoon sketching session we always had two lectures. Tia from Singapore told us how they use urban sketching as a means of local community development, inviting the people from their neighbourhood to sketch together, and how different one looks at her/his street after having drawn it. Jorge from Portugal showd us some 100 portraits he made in undergrounds in 10 cities of the world. He initially started doing this to overcome his fear of drawing people and in the meanwhile it has grown to an exciting project, Subway Life. Simonetta from Italy shared with us her experiences of urban sketching in an earthquake-destroyed italian town, Aquila. It was a strong statement on how urban sketchers can take responsibility and political action.
Pedro (Lisbon) és Joeo (Buenos Aires) műhelyének termését nézegetjük.
Looking at the outcomes of Pedro and Joao's workshop, Sketch Mix.
Izabel (Lisbon) és Cathy (Dél-Afrika) műhelyén gesztusokat "gyűjtöttünk".
In the workshop of Isabel and Cathy we were collecting Urban Portraits.
Eduardo Brazíliából (de 50%-ban magyar vérrel az ereiben) rajzolja Joao-t, aki rajzolja ...-t, aki rajzolja...
Gold-handed Eduardo from Brazil (but half-blood Hungarian) is drawing a portrait of Joao who is drawing ... who is drawing...
Ez pedig a 32. World Wide Sketchcrawl - azaz többszáz skiccelő szombat délután Lisszabon főterén - és egyidejűleg a világ sok pontján.
And this is the 32nd WW Sketchcrawl - a few hundred people sketching on the main square of Lisboa - and in other parts of the world.
Végül egy pár rajzom, Lisszabonból, -ról. Kísérletek mindenféle eszközzel és megközelítéssel. Lehet kommentálni, köszönettel veszek minden jó kritikát.
And finally a few sketches of mine made in Lisbon, about Lisbon. First experiments with different media and approaches. I am thankful for good feedback - as Matthew Brehm told us, it is the way to develop! Thanks, Matthew! :)
Ezek pedig én vagyok, két résztvevő interpretációjában:
This is me, interpretations of two USK participants, Omar Jaramillo and a kind portugese girl:
Ez pedig Samu, aki mindeközben a Balatonnál múlatta az időt:
And finally Samu, who spent all this time at the lake Balaton:
