Sunday 31 July 2011

Tovább // On and on

Ez a nyár már ilyen lett... megyek tovább.

Még egyet alszunk, és megyek a Balatonra - mondja Samu. Még kettőt alszunk és megyek Ruandába - mondja anya. Melinda már 5 hete Kigaliban, most két hétre csatlakozom hozzá, egy iskolában és egy utcagyerek központban fogunk tevékenykedni, foglalkozásokat tartani. Még nem látom kristálytisztán a facebook megközelítési lehetőségeit ott kint, de ha minden jól megy, a fb-on követhetitek a napjainkat. Itt a blogon csak a rajzokat közlöm majd, az élménybeszámoló a Creative Planet Alapítvány oldalán lesz olvasható.
This summer is about travelling, it seems... so on I go.
One more night and I am going to Lake Balaton - says my son. Two more nights and I am off to Rwanda.. My colleague, Melinda is already in Kigali since 5 weeks and now I join her for two weeks. We work in a school and a centre for street children. I am not yet clear about accessing Facebook there, but if all works out, you can follow us on the page of Creative Planet Foundation. Here on the blog I will only publish drawings of the trip, the written diary will be on fb.
A napokat Samu - aki úgy tűnik, a blogom állandó szereplője lett - is követi, de neki erre egy teljesen facebook-független felületet hoztam létre, íme.
To help Samu - my son who seems to have become a regular actor on this blog - count the days I created a facebook-independent tool for him - made of Daddy's morning teas - here:

Minden napra egy zsebecske (apa reggeli teáinak nyoma), zsebecskében apróság, üzenet, alulról fölfelé, az aznapit mindig levágva - ez remélhetőleg segít majd mérni az időt - persze könnyen lehet, hogy a napokat nem ő, hanem én fogom számlálni, mert ő tök jól meglesz nélkülem. Mindenesetre eddig 4 éjszaka volt a legtöbb, amit egymás nélkül töltöttünk, és ez legalább akkora kaland, mint Ruanda... 
A tiny pocket for each day with a little surprise - from the bottom to the top, one to open and cut off every day. This will hopefully help him measure time till I return - although it might rather be me who counts the days till seeing him again. It was 4 nights at most we spent apart so this will be an adventure just as well...

 


Tehát készülődés: a mai nap programja amellett, hogy Samut becsomagolom 3 hétre, a tegnap lerázott 55 kiló sárgabarack és 30 kiló szilva eltevése (az útból). És még mindig van a fán. A ruandai foglalkozásokra készülni még van másik 24 órám, bőséges.
So preparations: other than packing Samu's bag for 3 weeks, I have to make jam of 55kgs of apricots and 30kgs of plums we shaked off the trees yesterday... and there is still loads on the trees!! To prepare for the Ruanda trip I have another 24 hours... plenty.

Monday 25 July 2011

Lisszabon - Urban Sketchers' Symposium

Akkor hát itt az első nyom képekben.

Az elmúlt héten Lisszabonban gyűltek össze a világ minden részéről az Urban Sketcher-ek, azaz azok az emberek, akik jártukban-keltükben rajzban rögzítik, amit látnak, ami körülöttük történik. Történetek ezek, afféle résztvevő megfigyelés vázlatfüzetben rögzítve. See the world, one drawing at a time.

A vázlatfüzetemen kívül Lisszabon utcáit a talpamban és a derekamban őrzöm. A Travessa da Nazaré 22-be, ahol Andrea és két macska társaságában laktam, sok-sok lépcső és apró kanyargós utcácska vezetett föl, de este 10 fele, amikor hazaindultam, már magam mögött tudtam nagyon-nagyon sok lépcsőt és utcát.

So the first track in pictures. In the previous week urban sketchers gathered in Lisboa from all over the world. Urban sketchers are those people who never put down their sketchbook and whereever they are they keep a pictural track of what happenes around them. Stories, these are, something like participative observation in a sketchbook. See the world, one drawing at a time.
Other than my sketchbook I kept record of the streets of Lisboa in my spine and feet. Many tiny streets and steps led to 22 Travessa da Nazaré, where I lived during the symposium with Andrea and two cats. But by the evening when I set my way home, I already had many-many streets and steps behind me.


Lisszabon nappal és éjjel.
Lisboa day and night.


 Csempék minden mennyiségben - a házak falán, régiek...
Tiles everywhere - old ones on the house walls...
 
...és a metróban, a modern változat.
...and modern ones in the underground.

Olyan macskakő pedig sehol nincs, mint Lisszabonban - apró, és kézzel kirakott. Alább kicsit látszik a képeken. Reggeltől estig csoportokban jártuk a várost, rajzoltuk, és időnként összegyűltünk megnézni egymás munkáit. Fantasztikus élmény és inspiráció volt ez a csoport ember, akiknek a rajz a szenvedélye, de egyébként minden másban különböznek. És hát voltak itt jópáran, akik lenyűgöző színvonalon művelik ezt a műfajt. De erről sok részletet és képet lehet találni az USK blogon, én ide csak egy párat teszek föl.

A délelőtti és a délutáni városjárás között mindig volt két előadás. A szingapúri csoport arról mesélt, hogyan alkalmazzák ezt a városrajz műfajt közösségfejlesztésre a környékükön, meghíva a lakókat közös rajzolásra, és arról, mennyire máshogy látja az utcáját az, aki egyszer leül lerajzolni azt.
Jorge, aki portugál, vagy száz képet vetített, amit a világ különböző nagyvárosaiban, a metrón ülve készített a vele szemben ülő emberekről. Eredetileg semmi más célja nem volt, mint leküzdeni a saját félelmét attól, hogy embereket rajzoljon, akik ott ülnek tőle egy méterre. Aztán kinőtt belőle egy izgalmas projekt, a Subway life. Simonetta Olaszországból pedig egy földrengés által lerombolt városban, Aquilában készült rajzait vetítette le, ahol 50 urban sketcher közös akciója hívta fel a figyelmet a 60000 helyi, otthontalanná vált ember helyzetére.

You cannot see such cobble stones anywhere else in the world than they are in Lisbon. Very tiny and hand-paved. We had time to observe them carefully - we walked the city from dawn till dusk in small groups, drew its life, and sometimes gathered to look at each other's work. It was a fantastic time and inspiration to be with this group of people who all share the passion of drawing - while being different in everything else. And there were quite a few who do this on an extraordinary level. You can explore this on the USK blog, I am putting only a few pictures here.

Inbetween the morning and afternoon sketching session we always had two lectures. Tia from Singapore told us how they use urban sketching as a means of local community development, inviting the people from their neighbourhood to sketch together, and how different one looks at her/his street after having drawn it. Jorge from Portugal showd us some 100 portraits he made in undergrounds in 10 cities of the world. He initially started doing this to overcome his fear of drawing people and in the meanwhile it has grown to an exciting project, Subway Life. Simonetta from Italy shared with us her experiences of urban sketching in an earthquake-destroyed italian town, Aquila. It was a strong statement on how urban sketchers can take responsibility and political action.

Pedro (Lisbon) és Joeo (Buenos Aires) műhelyének termését nézegetjük.
Looking at the outcomes of Pedro and Joao's workshop, Sketch Mix.

  
Izabel (Lisbon) és Cathy (Dél-Afrika) műhelyén gesztusokat "gyűjtöttünk".
In the workshop of Isabel and Cathy we were collecting Urban Portraits.

 
 Eduardo Brazíliából (de 50%-ban magyar vérrel az ereiben) rajzolja Joao-t, aki rajzolja ...-t, aki rajzolja...
Gold-handed Eduardo from Brazil (but half-blood Hungarian) is drawing a portrait of Joao who is drawing ... who is drawing...
Ez pedig a 32. World Wide Sketchcrawl - azaz többszáz skiccelő szombat délután Lisszabon főterén - és egyidejűleg a világ sok pontján.
And this is the 32nd WW Sketchcrawl - a few hundred people sketching on the main square of Lisboa - and in other parts of the world.

Végül egy pár rajzom, Lisszabonból, -ról. Kísérletek mindenféle eszközzel és megközelítéssel. Lehet kommentálni, köszönettel veszek minden jó kritikát.
And finally a few sketches of mine made in Lisbon, about Lisbon. First experiments with different media and approaches. I am thankful for good feedback - as Matthew Brehm told us, it is the way to develop! Thanks, Matthew! :)
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ezek pedig én vagyok, két résztvevő interpretációjában:
This is me, interpretations of two USK participants, Omar Jaramillo and a kind portugese girl:
 
 
Ez pedig Samu, aki mindeközben a Balatonnál múlatta az időt:
And finally Samu, who spent all this time at the lake Balaton:

Tuesday 19 July 2011

Mehetnék

Holnaptól egy hónapon át úton leszek. (Csak Kapolcson pihenek meg pár napra. (Pihenek!?))

A blogon két nyomot is hagyok - útirajzok és képeslapok jelzik majd az útvonalat és a történéseket. (Remélem... ha a technika - telefonról blogolás - is úgy akarja.) Gyertek velem, igazán.

Az útirajzok csütörtökön, Portugáliában kezdődnek, az Urban Sketchers találkozóján, amit idén másodszor rendeznek meg, és a világ minden részéről jönnek válogatott városi firkászok. Ezúttal Lisszabon a helyszíne a szimpóziumnak, amit lehet és érdemes a blogján követni - ahány szem és kéz ugyanis, annyiféle... néhány kedvencem alább (az én majdan következő skicceimet nem ér összevetni ezekkel!)

I will be on the way all through the next month. There will be two traces to follow on the blog - one of travel sketches, and one of postcards. Come with me!
Travel sketches start in Portugal, Lisbon, where the Symposium of Urban Sketchers takes place this year. It is a wonderful, colourful group of artist from all over the world - worthwhile to follow on their blog. Some of my favourites are below - but do not compare them with my coming-soon sketches - would not be fair... :)
 

Rosario Felix
Norberto Dorantes

 Orling Domingez

Antonio Jorge Gonzalves

A második projekt a Képeslapok Dédinek fedőnéven fut. Voltaképpen Samu két Dédijéről, azaz az én nagymamáimról van szó, akik valahol 88. és 92. évük körül járnak. Nekik mennek majd a képeslapok, innen-onnan, épp ahonnan, Veszprémbe és Székesfehérvárra. De psszt, titkos. Még nem tudják.

The second project is called Postcards for Granny - they are my two Grannies, somewhere between their 88th and 92nd years. The postcards will be going to them, to Hungary, from whereever I happen to be. But its a secret just yet!

Sunday 17 July 2011

Jean Rouch és az Illusztrátor Pajtások a Völgyben

Jean Rouch nadrágja kicsit rövid, és filmes kalandjai legalább annyira komikusak, mint ő maga. Megkedveltem őt, miközben egy róla szóló anekdota - filmezés afrikai bennszülöttek között - néhány mondatát illusztráltam.
The trousers of Jean Rouch are a bit short and just as comical as his adventures with filmmaking. I indeed got to like him while illustrating some sentences of an anecdote about him filming in Africa.

 Keretezve várják, hogy holnap Samuval felrakjuk a Néprajzi Múzeum Völgybe induló teherautójára, 177 film mellé. De jó nekik.
Waiting a-framed to be put on the truck of the Museum of Ethnography and travel to the Valley in the company of 177 ethnographical films. I am envious.


A teljes szöveg és a teljes képsorozat, melynek minden képét más pajtás illusztrálta, a Vigántpetendi Kultúrban látható majd, a Völgy ideje alatt.
The full anecdote - each sentence illustrated by a different illustrator - can be viewed in Vigántpetend during Valley of Arts Festival.
Az anekdotákat Frazon Zsófi szövegezte nekünk, a szórólap Maros Kriszti pajtás munkája.
Flyer made by Kriszti Maros.

 A rám jutó mondatról ez a kép készült.
My picture to my sentence.

Két "maradék" mondatból pedig szöveges oldal készült, lám:
Some "text" pages made to "leftover" sentences:


Ez összesen három, olvashatóságukhoz fér némi kétség. Aki ennek ellenére megfejti, hogy szól pontosan a három mondat, megírhatja egy kommentben...
Altogether three pictures - three sentences. Not always easy to read...