Többen jelezték, hogy nem tudják, hogyan lehet kommentálni. Hát úgy, hogy a bejegyzések végén található kis borítékra kell kattintani, és máris lehet írni!
Július végén Kecskeméten voltam, rézkarctáborban. A Kecskeméti Szabadiskola tartotta, Patkós László grafikusmester vezette. Igazi paradicsomi alkotólégkör volt, három év kihagyás után nagyon jólesett dolgozni, közösségben alkotni, mások munkáit látni és szakmai kérdésekről tereferélni. Néhány kép a táborról, és néhány kép, amit készítettem. Ezek leginkább kísérletek, egyrészt azt teszteltem, hogy emlékszem-e még arra, hogyan is kell rézkarcot készíteni, másrészt azon igyekszem, hogy ezt a technikát beépítsem egy most készülő mesekönyv, a Fehérvári Mesék (szerzője Ásmány Gabi) illusztrálásába.
A mesekönyvre éppen most kaptunk ösztöndíjat Gabival, tegnapelőtt vettük át a székesfehérvári önkormányzaton. Volt pezsgő, pogácsa, beszéd, kézfogás, és legalább annyi sajtós, fotós, kamerás, mint amennyi díjazott. Beléptünk a fehérvári művészvilágba, nahát.
Egy épületrészlet Székesfehérvárról, a Budenz-ház (Csók István utca). Rézkarc, aquatinta.
Ugyanaz, második változat.
"Büdös zoknik vidámság és hangos kacagás ellen." Részlet a készülő Fehérvári Mesék egyik meséjéből (szerző: Ásmány Gabriella), Mannaróna boszorkány kamrájából.
"Szörnyű szél kavaró kis villák." és "Festő pipitér" - ugyancsak a boszorkánykonyhából.
Ezek is rézkarcok, különféle színváltozatban.
És akkor néhány kép a táborból:
Savazó
Kelléktár
Egy 12 éves résztvevő papírmetszetei
Mindenki dolgozik.
Festékező sarok
A mester, gyantaporozás közben. Eddig azt hittem, lemezt gyantázni csak gombnyomással, motoros porozószekrényben lehet. De ez a kartondoboz, néhányszor fejrefordítva, tökéletesen működik.
S végül a "rezidenciánk", egy kecskeméti kolesz "babaszobája", autós szőnyeggel (!) Samu legnagyobb örömére. Velünk jött Reni barátnőm, ő vigyázott Samura, a tábor két napján. Az idő legnagyobb részét a vasútállomáson töltötték, az érkező és távozó vonatok szemlélésével. Na, ilyen Telkiben nincs...
